HORZSOLÁSOK
Veres Ágota kiállításmegnyitójára
Ahogy a beregszászi szőlőhegyen a növekvő
ciklus rutén esküvő a távolban a sok rend közt
egy kis növekvő gazos kopott falú kápolna
kővörös kolostor és a hihető hit
áthozni a mába
a kazalba rakott csendet.
Le kell írni a nevet címet kell adni aztán
elfelejteni mindent elölről
kezdeni
aminek van eleje
benned.
Kezdetben volt a kép aztán a horzsolás.
Borzongó időkben -- mindig -- ikonfestés.
Mert egy vagyunk vele.
Bennünk a hasonmás.
Felemás kezünkben vetület.
Leírom nevedet
Édes jó Amrita
Leírom nevedet
Nagyerdő.
Benned a keresés
és az algoritmus.
Benned a votív kő.
Kórusnagy kardal.
Sokáig áll benned az anyag amíg megszelídül
benne a spin. Te szelídíted magadhoz
a sajátperdületet és saját pályára lépsz.
Kiperdülés ellen tartás.
Őrület ellen horganyzott fény.
A határozatlanság szent időtartamáról írsz.
És hogy ebben az állapotban az anyagnak bizonyos
szép haldoklása van. Mint a kenyérbél a sercli
a kenyér kirepedésének ropogós pereme.
Amikor az élő -- mert éhező fázó -- ember először
simította kezével az anyagot amikor kőbaltával
koppintotta ki a sziklából az Istent és lehelt belé
megbocsájtó haragot a középszerű ellen
-- amikor már meg tudta nevezni --
amikor először állt ellen
és amikor először nem
homlokán a véres-sáros jellel
öklében virág tégla
szórt fényben szálló por
koncentráció
megszáradt agyag
olyanná leszünk.
olyanná leszünk
mint a horzsolások Káin kezén
mint Juliette Binoche
ökölbe szorított kezét horzsolva a falon
parazsak pirulása
mosolyránc
megszegett ígéret
megszegett kenyér
mint horzsolás a fán
levert veséken
fogóval kihúzott magzaton.
horzsolás a jól felépített imázson.
horzsolás régi nyarakon.
Fentről mint egy szőttes.
Közelről néma mint egy sirálytalan kikötő.
A bántás horzsol hasít üt belevág.
Textúrája csak a sebzettségnek van.
A hiány magyaráz.
Ahogy mennek fel a lakásárak a festék
a papír vászon selyem ahogy a szenvedés is
egyre többet hoz a szenvedéssel üzekedőknek
úgy értékelődik fel a védelmi pénz
pedig v é d h e t e t l e n
-- mert eleve védett --.
Át a mocsáron a nádason át kopogó földön
sugárúton sárlavinán a bujdosók és a fejedelem
szándéka szerint. Szeretni a szöges övet a cingulust
-- horzsol az is -- és koporsódeszkákból csinálni
madáretetőket.
A Fülöp-szigeteken a mai napig feszítenek keresztre
embereket -- önként vállalják -- hogy így éljék át
az Ő szenvedését. Két lator figyel feszülten bennünk.
Egy hártyavékony
és egy alighorzsolt.
Minden világosító a helyén minden szög bemérve
úgy kúszik fel a fény mint vizák lazacok a védett öbölbe.
Szűz hártyáinkat átdöfték elvették ártatlanságunkat
és kiszúrták szemünket radioaktív hamuba sült
olajos pogácsáikkal. A bűnös mintha kettősége.
A másik nézőpont a képi hatás pszichológiai aspektusa.
Igazad is lehet, mert belénkrágta magát főleg hogy mi
képekben beszélünk -- ha magyarul -- így lesz csodából
ikon a beszédből hiteles hely. Minden egyes rozsdás kapu
mit a szél rángat kitett felület
használaton kívüli járda
ki-be fordul
ide hallatszik a lélek nyikorgása
és a plebsz
feszítsd meg
feszítsd meg
eljárt a keze
eljár majd a szája
---….---
---….---
---….---
Ne bánd a stigmát
Minden ecsetben kapaszkodj meg
mert minden ecset a tiéd
és tiéd az összes kaparás.
A halálból jövők köszöntenek.
De ez csak a felület
Ez csak a karc
Csak egy kis horzsolás.
Bár egyenlőtlen kimenetelű és néha
-- jóllehet többnyire -- magányos.
Anyag vagyok.
A meghalásból jövök. Köszöntelek.
Halmosi Sándor